Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2013. január 15., kedd

Kövezzetek meg, de nálam már tavasz van. Ízig - vérig - nyakig tavasz. Jó, jó...itt is plusz hármat mutat a hőmérő, a napocska sem süt.... na de: minden reggel félnyolckor dalolni kezd a nyárfa tetején az a nemtudommianeve kismadár: olyan hangosan, olyan szépen, hogy nem lehet búskomoran tovább menni. Meg kell állni , és hallgatni - csak legalább egy fél percig, ha már egyszer annyira mondja. 
A konyhában megint elég jó idő van ahhoz, hogy kelt tészta készülhessen - nem, nálunk valahogy az élesztő nem bírja a telet..., és ismét csepeg a túró a pulton. A hideg földből a hóvirágok is kidugták a fehér kis szirmaikat, esküszöm: délután lehúzom a leveleket a medvehagymáról is: hátha. 
A pipik újra tojnak (nagyon rendesek, pedig papírforma szerint már egy éve nem kellene nekik...), Rozim sem tiltakozik különösebben, ha gyakrabban próbálok tejet csiholni a tőgyéből. 
Az aprócska baba sem annyira apró már: éppen a tenyerembe tudom fogni a pocak alján esténként - még egy pár hét, és azt is kinövi. Szóval ez a plusz három már tavaszi plusz három. Egészbiztos. 

Ráadásul van ám nekem egy tündérdrága nagylányom. Aki szó szerint óvónéni kedvence. Mert őt úgy lehet szeretgetni, annyira élvezi, ha együtt játszanak vele (nem baj, ha csak ülsz és meg sem szólalsz, csak legyél ott), és nagyon vágyik rá, hogy megmutathassa, hogy megdícsérd..... Mert persze itthon ezt szokta meg. 

Aki már szó szerint nagy: egészen tegnap óta. Amikor is egy nála (korban és méretben is jóval) apróbb kislány került az óvodába. Egy (túlságosan) elkényeztetett, hisztis, állandóan nyafogó kislány, akit óvónéninek igencsak gardíroznia kell, hogy valahogyan túl éljék tizenhármasban a délelőttöket - így aztán az én lányom kiesett a pixisből: mostantól Lili ül óvónéni ölében, Lilit kell noszogatni, szeretgetni, minekutána - vagy inkább közben - az én lányom hirtelen akkorát 'nőtt'. 

Annyival ügyesebb lett, és magabiztosabb, és türelmesebb, és nagylányosabb. Meg is dícsértük nagyon. 

Ma reggel mindenféle nógatás nélkül felkapcsolta a szobájában a villanyt az ébresztő első csippanására, és nem kellett többször elmondani, hogy kapcsolja ki a lovacskás játékot, mert oviba megyünk. És önként és dalolva belátta, hogy nem bírom már cipelni - ellenben van két jó kis lábacskája, amik kiválóan alkalmasak sétára. 

Szóval nagyot nőttünk. Én meg nagyon büszke vagyok ám rá. (nem utolsó sorban pedig kezd elmúlni az a kételyem, hogy katasztrofikus nyár elé nézünk, mert talán a továbbra is fenntartott ellenkezésével szemben már nem is lesz akkora tragédia Málnámnak, ha hazahozzuk azt a picibabát...)

6 megjegyzés:

  1. Néha nekem is van már ilyen tavasz érzésem, pedig még direkt hagytam a házban pár téli dekort, had legyen szép a január. A nárcisz viszont már elkezdett szépen hajtani a garázsban, megsajnáltam és behoztam a házba. Napról napra nagyobb és zöldebb, hát persze hogy tavasz érzésem lesz tőle!

    VálaszTörlés
  2. Nem akarom elkiabálni, de nálunk süt a nap. Többé-kevésbé.

    VálaszTörlés
  3. Hát, én ezt nem is tudtam! :o)

    De veled örülök, az általam frissiben felfogott fejleményeknek, pici baba ügyben! ♥

    És sebaj, ha kezdetben nem örül annyira, a legrosszabb, amit egy szülő tehet a gyerekével, ha testvér nélkül hagyja!

    VálaszTörlés
  4. Pár napja, mikor kirándultunk, akkor is olyan tavasz illata volt a levegőnek... aztán jött a hó. De én azóta annyira várom a tavaszt...

    Egyik kislányom kt és fél évesen ment oviba, de akkor úgy gondoltuk, csak két hétre, mert a legkisebb született. Aztán ott ragadt... :-)

    VálaszTörlés
  5. Altair, nem maradtál le semmiről... a környezetünkben szinte senki nem tudja, majd tavasszal, ha lekerül a kabát meg a pulcsi.... Egyelőre heves tiltakozás fogadja minden felvetésemet a tesóval kapcsolatban, de azért remélem, változik majd a helyzet...
    Chanson, az ovit nagyon szeretjük - szerencsére. Majd ha kikerülnek az udvarra még hazahozni is nehéz lesz... így van ez rendjén :) csak olyan gyorsan felnőnek..

    VálaszTörlés