RendetLenke

          Pöttyös mama mindig azzal nyugtat, hogy öt évesen a gyerekek már rendet raknak maguk után. Nos, ha ez tényleg így van, akkor én már nagyon várom azt a kort. Mert a szétdobálból, az összekenből, a széttépből, a házban mindenfelé széthordból, a bútorok alá alkatrészeket bedugdosból már elég volt. Meg az utánapakolásból is. 

Játékainkat három csoportba oszthatjuk:

-az elsőbe tartoznak az egyszer elővett, tartozékokat mindenfelé szétszórt, soha többé nem használható darabok

-a másodikban levőkkel soha nem is játszott. Leginkább megvásárolt (ajándékba kapott), és a feledésbe merült gyerekkézbevalók. Ellenben szétszórni nagyon jól lehet őket.

-a harmadik a kedvencem: az 'ezeréves' babaholmik, amiket anno nem igazán értékelt, ellenben most a legfontosabb kellékek lettek. A legeslegjobb minden között a babahordozó - már régen kinőtt, kihízott, félderéktól felfelé és térdtől lefelé kilógó... Szerintem szívrohamot fog kapni, ha végül a kisebbiket ültetjük majd bele.

Ma rendet raktam - és ugyan nem megoldás, de mondtam a leányzónak, hogy ma már semmihez ne merészeljen nyúlni, legalább holnapig legyen már takaros ('jókislányos') a szobája. Persze egyik fülén be - másikon ki... már hurcolja a nappaliba a tűzoltóállomást meg a nyolclövetűt. Sírok. Valaki megsúghatná a megoldást...