Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2012. december 30., vasárnap

Azt hiszem, a minőségi éhezés tökéletes példája vagyok - semmi másra nem tudok már gondolni, csak az eperre a kertben, meg a cseresznyére, az újhagymára (meg a medvehagyma zöldjére!), a ribizlire meg a málnára - még a köszmétére is, pedig ezidáig soha nem mertem még megkóstolni. Nem is tudom, minek hittem, de finomnak koránt sem. És ezek még mind nagyon messze vannak.

A múltkoriban rákaptam a müzlire, jéghideg tejjel (persze, nem egyszer! dehogy... napjában háromszor...) - meg is lett az eredménye: csaknem három hét köhögés, torokfájás, orrfolyás. Remek volt. Gyorsan leszoktam róla, mert gyógyszer híján cseppet sem volt vicces az az időszak.

Hús ne legyen (könyörgöm, a család se kérjen, mert még a gondolatától is rosszul vagyok!), esetleg leves. Talán. Nagyon talán. Reggel eszembe jut: de jó lenne - délben persze már nem kell. Fú, még a szaga se jó... Valószínűleg ennek is köszönhető az utóbbi időben leadott öt kiló - aminek korábban nagyon tudtam volna örülni, mostmár azért talán nem kellene többet...

A gyermek igazi lelki társam lett:  egyetlen dolog érdekli - 'Anya, hozzál csontot!' Ennyi oldalast életemben nem készítettem, bele is untam, de ő nagyon lelkes, és konkrétan rengeteget tud befalni belőle.

A férfi még az édességes - zsíros húsos korszakát éli: egész évben nem kellett a sütemény, december eleje óta szinte minden napra süthetek valamit. Kezdtük a kuglófokkal, jött a bejgli, a gofri, ma a palacsinta... Nem is tudom, mikor lesz vége...

Holnap hotdog-partit csapunk édeshármasban - kell még mondanom, hogy azt sem kívánom?!

7 megjegyzés:

  1. Én Bálinttal, a másodikkal két dolgot ettem leginkább: sült szalonnát paradicsommal és fagyit (főleg epret). A gond az volt, hogy februártól ezek közül igazán csak a szalonna volt elérhető 1996-ban... De márciusban már volt az egyik cukrászdában fagyi... A kölök persze imádja is ezeket. :)

    VálaszTörlés
  2. hú, a fagyi nálam is játszott volna, de a müzlis torokfájás után már nem mertem bevállalni... szóval öröm az ürömben, hogy jó eséllyel könnyen fogom beletukmálni a gyümölcsöt :) (csak nehogy vega legyen....)

    VálaszTörlés
  3. Én Rheussal halat ettem,hallal, meg egy kis halat hozzá:)) Allergiás is lett rá a lányom:))) Azóta kinőtte, és a halászlé a kedvence:)
    Gratulálok!:)

    VálaszTörlés
  4. Patrícia, köszönjük szépen. Málnám is imádja a halat (én se az ízét, se a szagát nem bírom)- érdekes, hogy ez az egyetlen állat, amit ha meglát, nem azt mondja rá, hogy de aranyos halacska, hanem, hogy milyen finom husi...

    VálaszTörlés
  5. Mikor fiamat hordtam, míg meg nem mozdult a pociban egyáltalán nem tudtam főzni(szegény "kispapa" főzött magának)a szagok miatt, csak rókáztam és rókáztam, már infúzióra be akart az orvos kórházolni, 8 kilót fogytam. Aztán sokkal jobb lett, érdekes módon nekem az akkoriban Nektár elnevezésű sör segített. Nagyfiam szereti is a sört, de leginkább az alkoholmentest, csak az íze miatt...:))Majd csak jön már a tavasz! Addig is boldog, tartalmas várokozást! Eszter

    VálaszTörlés
  6. Érdekes, mit ki nem hoz az emberből a terhesség... emlékszem, anno a szülészeten is volt egy csaj, aki telehordta a kórházi hűtőt alkoholmentes sörrel, mert azt kívánta - hát, volt döbbenet, mikor a nővérke kinyitotta... tegnap este találtam a kamrában egy üveg meggybefőttet - nagy volt ám az öröm....

    VálaszTörlés
  7. Egyél csak bátran, ami jólesik. Mind így voltunk vele, szerintem. Bár ismertem egyetlen kalóriaszámláló, mindentbetartó hajszálvékonyterhesenis anyukát, éjjel-nappal aggódott, az orvos szinte náluk lakott, én azt gondoltam, hogy ha neki nem lesz tökéletes babája, akkor senkinek. És most nem riogatlak azzal, hogy mi lett a vége.

    VálaszTörlés