Ennél tavaszibb már nem is lehetne az idő: gyönyörűen süt a napocska (igen, én a plusz hétnek is baromira tudok ám örülni!), takarítom a tél (remélem, utolsó) maradványait, seprem a hó alól visszamaradt leveleket... Már-már tavaszi nagytakaríthatnékom van, meg eperlekvárfőzhetnékem, és abszolúte veteményezhetnékem. Hű, már érzem a számban a medvehagyma ízét! Belegondolok, hogy hamarosan megszólalnak a madárkák, és várható néhány szép szivárvány is eső után. Istenem, nekem már nem kell a télből!

Annyira rettegtem tőle, hogy idén is megunom az ünnepeket, még mielőtt elkezdődne a hajcihő, és tessék: már megint karácsonyundorom van. Nem érdekel a bejgli, sem az ajándékok. A karácsonyfától (meg a díszítésének a gondolatától is) rosszul vagyok, ellenben mindenféle tavaszi szappanok járnak a fejemben. Meg húsvéti nyuszidekorok. Mennyivel jobban esne a füstölt sonka és a főtt tojás, mint a halászlé - töltött káposzta.... Ej, én már az életben nem állok vissza a rendes (évszak) kerékvágásba..