Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2013. július 8., hétfő

Ej, már sokadjára fogalmazom, de valahogy csak nem lesz az igazi. 
Ha őszinte akarok lenni, hát, bizony nehezemre esik leülni a gép elé blogot írni. Az internet előtt töltött napi néhány percemben leginkább babakocsit keresek, vagy a levelezést nézem át (konkrétan: törlöm, ami felesleges, és elteszem későbbre, amit olvasni kell...hogy az olvasásig mikor jutok el, az bizony nagy kérdés...) - de mindenképpen mellőzhető lett az életemben a virtuális háló. Tekintve, hogy korábban óránként figyeltem a postaládát, és követtem a híreket, hát, ez bizony nagy változás. 

Ez alkalommal azonban nem a civilizációtól való elbujdosás miatt mellőzöm a netet, nem.....Régen éreztem már magam ennyire kiegyensúlyozottnak, és az életünket kereknek. Mondanám, hogy fura kétgyermekes anyukának lenni, de valójában gőzöm sincs, milyen volt eggyel. Annyira természetes, hogy már négyen vagyunk.

Manna mindjárt két hetes lesz. Istenem, repül az idő! Tudom  én, hogy nagyon elmaradtam a bejegyzésekkel....de biztosan elhiszitek, ha mondom, hogy egyetlen percre is nehezemre esik elszakadni a lányoktól. Meg persze az élet nem állhat meg: a ház, a kert, a mindennapi rutin továbbra is legyőzni váró harci feladat. Hatalmas segítség (és tudom, hogy a mai világban luxus), hogy apa itthon van - és most látom csak, milyen sokat jelent egy aprócska ember életében az első néhány perc. Hogy rögtön a születése után a karjaiba vehette, hogy hosszan simogathatta és beszélhetett hozzá...olyan kötelék alakult  ki közöttük, amin csak ámulok....és milyen jó lett volna, ha Málnus is átélheti ezt anno.

No igen, Málnus. Már, amikor a szülőszobán hatalmas vigyorral magyarázta, mennyire tetszik neki a picibaba (és a csecsemős nővérrel is közölte, hogy koszos maradt a baba lába), egészen biztosra vettem, hogy innentől kezdve sínen vagyunk. Imádja, óvja, rengeteget segít körülötte. Hihetetlen, mennyire 'nagy lett'. Egyetlen szívfájdalma, hogy nem gondolta, hogy ilyen sokáig fog tartani, hogy a kicsi megnőjön...mert már úgy játszana vele...

Persze, Mannát nem lehet nem szeretni. Kiegyensúlyozott, boldog, mosolygós kislány. Azzal engedtek haza a kórházból, hogy, itthon, ha egyszer végre elalszik, fel ne ébresszük, mert akkor folyamatosan eszik: két hét alatt harmincegynéhány dekát szedett magára...

Persze itthon sem állt meg az élet, ó dehogyis. Igyekszem visszacsöppenni a kis szappanos világomba, a bolt hónapok óta zárva, a megrendelések sorakoznak (ennek pedig örülni kell). És még nem is meséltem, hogy időközben hat kismalacunk is született..áááá...ezt majd máskor....lesz még rá alkalom.

1 megjegyzés:

  1. Akkor csak a Kisasszony élelmezésére és személyi higiéniájára tessék ügyelni, a többit elvégzik a Nagyok. Pihenj sokat!

    VálaszTörlés