Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2013. június 14., péntek

Ó, áldott péntek: mikor tizenegytől egyig nyugodtan lehet durmolni a napsütésben - Lányka is csendben eljátszik egy szobával arrébb, ha meg mégis társaságra vágyna, apa mindenre kapható. Tényleg mindenre: ha kell, szerintem kézen állva kergetné körbe a házon, oroszlán hangokat üvöltve közben: nincs mese, a gyermek születése óta úgy tekergeti az ujja köré, ahogyan éppen kedve tartja. 

Ezer éve nem aludtam. Legalább is az éjszakák rettentő hosszúnak tűnnek - fogtam már a matracra (a férfi mindjárt neki is állt körbenézni a neten, milyet vásároljunk, mert a mostani ténylegesen nem elég kemény nekünk), okoltam a párnát, legutóbb pedig a két napja összeszedett fülgyulladást. Hogy konkrétan hogyan sikerült, azt nehéz lenne előadnom, úgy fest, ez a babavárás fülfájással teli: október óta a nyolc- vagy kilencediktől szenvedek, már magam sem tudom.

Cseresznyén élek Meg meggyen És kövezzetek meg: igen tudom, nem most kellene, de annyira imádok befőzni, hogy nem bírok magammal. Szépen sorakoznak a lekvárok, dzsemmek meg befőttek... Télen majd körbeugrálnak érte, ha most csóválják is a fejüket idehaza.

Csak ránéztem a naptárra - eredetileg azt akartam kiszámolni, mikor is várható a következő táppénz (az utolsó - egyáltalán van valaki ebben az országban, aki meg tud élni a fizetése felének a feléből, amíg küldik a másik felének a felét?! Katasztrófa, de tényleg.), és döbbenten bámultam, hogy mindjárt itt a nap. Az a nap. Ajaj. Első gondolatom, meg még a következő három is, az volt, hogy én bizony nem akarok szülni. Nem, nem. Nehéz már cipelni, nem is férek be mindenhova, aludni sem tudok, de jól van ez így. Apa is éppen taglalta nekem, hogyan férne be két matrac a kocsiba (két lehajtott hátsóüléssel) útban hazafele az Ikeából, mikor is rákérdeztem, a másik gyereket ugyan hova fogja ültetni, ha kettőt is lehajt?! Hát, ő is csak lesett. Tényleg. Időnként megfeledkezünk róla. Vagyis arról, hogy már ennyire itt az idő...

Időközben nyár lett. Megint. Hőség, szárazság, a szél is ritka. Az esőből már nagyon elég volt, de már látom magam előtt, ahogyan Málnám napokon belül elkezdi skandálni a 'menjünk strandra' kezdetű nótáját, és én már annyira nem akarom azt mondani neki, hogy most nem lehet.... Mert még sokáig nem lehet majd. Szegény kis buksi....

5 megjegyzés:

  1. 6 hét nem a világ, utána meg majdnem bármit lehet:) valahol van egy szoptató terítő takaró mintám is:)

    VálaszTörlés
  2. remélhetőleg megtudtad a baba nemét!? meg ha nem , az sem nagy baj:) utolsó bekezdés indul!:)))

    VálaszTörlés
  3. Hát, Andi, ez már meglepetés lesz :D már meg sem lepődtem - csak az orvos, mikor rákérdeztem, ő meg vissza, hogy 'még nem tudják?!'. Majd, mikor kiderült, hogy ő sem tudja megmondani, akkor jót mosolyogtam. (ténylegesen elég lehetetlen pózban fekszik, és a technika is meglehetősen elavult náluk...) Mindenesetre igazán uniszex színű ajándékokkal leptél meg minket, egész biztosan mindet fogjuk használni - itt is köszönöm, hogy gondoltál ránk...

    VálaszTörlés
  4. A kis titokzatos:) Néhány nap és minden kiderül:)
    Igazán nagyon szívesen!:)

    VálaszTörlés