Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2013. június 4., kedd

Nagyon elszaladt velünk az idő - tulajdonképpen csak kapkodom a fejemet, mikor számolom a hátralevő heteket (basszus, már csak három) - és egyfelől nagyon várom a végét: mert meglehetősen sztrájkol már mind a bal, mind a jobb oldalam alvásilag - másfelől meg annyi mindent kellene még csinálni.... És, ha abból indulok ki, hogy még semmit nem vásároltunk a babának, hááááát....

Lányka azóta is itthon van - bár most már kezd lázadni (nem, nem az oviért, hanem az eső ellen, mert abból aztán ténylegesen elég volt), és a koratavaszi nyár óta nem sokat láttunk még az idei jóidőből. A magam részéről egy hete a cseresznyefa alatt élek - semmi nem maradhat rajta, ami egy kicsit is sárgább mint a többi, már kerül is a pocakba (jaj, de nagyon kellett már!), de a férfi is megkapta az első meggyes pitéjét (magáévá is tette az egész tepsit - akkor is, ha tagadja).

Előttem egy nagy lakástakarítás - nem vagyok az a segítséget hívó típus, sőt, egyenesen kikérem magamnak a dolgot (és inkább szenvedek, mint hogy bárkit beengedjek portörölni meg porszívózni - bár, ahogy elnéztem, most az ablakmosás lesz az elsődleges)...


7 megjegyzés:

  1. hajajj tombol a fészekrakási ösztön, de hidd el,-tudom:nehéz- csak módjával. helyetted nem csinálja meg tökéletesen senki, sőt... a meggyes pitédet irigylem. az igaz, hogy nem is tud egy kismama heverni egész nap, de vigyázz magadra és nevelgesd még a pocaklakót legalább 3 hétig:)

    VálaszTörlés
  2. Lelki szemeim előtt látom, hogy hiába akarok én mindent rendbe tenni (meg teszek is) szülés előtt, mire hazajövünk, kezdhetem előről, mert ez a két bestia... (nevezett Lányka és az apukája).... De legalább az illúzió legyen meg. Málnámnak új kedvence van: túrós bukta (kétnaponta kéri, hogy süssek, úgyhogy pakolok belőle a fagyasztóba is, hogy nekik csak kiolvasztani kelljen), apa sajtos rudat enne állandóan (nehogy bármiből is hiányt szenvedjenek három napig...remélem, csak annyi...) Úgyhogy van még mit tenni, de igyekszem mindent beosztani. A kicsi pedig határozottan nem siet kifelé, a vizsgálatok legalább is ezt mutatják. meg ne gondolja magát....

    VálaszTörlés
  3. Azta, már csak ennyi idő... Akkor ez már csuda izgalmas. Ilyenkor én is, pakolok, rámolok, takarítok... sőt egy idő után címkéztem a ruhás polcokat. :-)

    Azért pihenj, mert ha megérkezik a baba, úgy sem lesz rá időd... :-)

    VálaszTörlés
  4. Inkább pihenj sokat, drága!

    VálaszTörlés
  5. Bizony, már nem sokára vége. És én vagyok a legjobban meglepődve rajta, hogy nem esem pánikba, hogy mi a szösz lesz, mikor már a picire is figyelni kell (meg még ha csak figyelni kellene!), de mára annyira természetessé vált, hogy négyen vagyunk. Egyébként apa is sokat segít, Málnám meg újabban megint lázad, hogy mégsem kell nekünk a baba (valószínűleg ő is érzi a végét....), aztán remélem, ez még változik...

    VálaszTörlés
  6. hajjajj már tényleg nincs sok.:) de nem is baj, hiszen ez az élet rendje:)

    VálaszTörlés
  7. ne is mondd...épp azt néztem én is. sikítani tudnék, egy jó nagyot, ha Málnus nem aludna éppen...

    VálaszTörlés