Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.

2013. április 27., szombat

                  Hét hónap fűtés után hirtelen nyár lett. Egyszerűen, gyorsan, nagyon melegen. A vadszilva és a barack kezdte, mostanra a cseresznyétől, meggytől illatozik kert, hogy ne is emlegessem az almát, körtét, ringlót, ribizlit, na meg az ezer tulipánt-nárciszt-csillagvirágot. És zeng az udvar a madaraktól, a fecskék is a garázsban csipognak....mindenki hazatalált. Még Mircsim is megkerült, pedig már nagyon aggódtam, hogy az egyetlen szeretgetett cicánk eltűnt. Érdekes: ahogy elment, a többi is (névnélküli vadóc vérmacskák, akik a kisujjadat is leharapnák, ha nem félnének még az érintésedtől is) elkezdett barátkozni. Rádöbbentek: itt akkor van jó élet, ha hagyják magukat szeretgetni, különben leshetik a finom falatokat. Így aztán dörgölőzik - bújik - dorombol az összes hasonszőrű (mindegyik fekete, ha sokáig nézem a pofácskájukat, már-már megkülönböztetni vélem őket egymástól).

Jó ilyenkor itt. Olyan nyugalmas és csendes (leszámítva a szomszéd hazalátogató családját, akik mindenáron az utcán reggeliznek (fogalmam sincs, miért, de ennek köszönhetően rendre elhalasztom a járdaközök kigazolását, pedig ráférne már nagyon), illetőleg a drága veje részeg ordítozását hallgatom minden este nyolckor, a fürdőkádban ülve - ami még hagyján, mert máshol szerencsére nem élvezzük a baritont, de bevált szokásként űzik a dudáljunk, ha elmegyünk, ha hazajövünk, meg a csak úgy-alapon is szokását, és ez már konkrétan idegesít. Bízom benne, hogy a hétvégével együtt ők is eltűnnek, és nem kell azon gondolkodnom, hogy szimplán fejbe vágjam, vagy kedvesen kérjem (bár az úgysem használ), hogy maradjon már csendben, mert nekem rendes gyerekem van, és bizony időben alszik minden este. Akkor is, ha neki ihatnéka van.

Jut eszembe: alkohol. Nem szoktam, tényleg szinte soha. Egy - két forró nyári estén egy pohárral a kedvenc koktélomból, de húsvét óta annyira vágyom egy finom alkoholkrémes csokoládéra.... Jaj nekem. Ráadásul a férfi kapott a locsolkodásért egy töltött csokinyulat - biztosan valami undorító nemcsokoládéból van, de csak kerülgetem nap nap után, és esküszöm, úgy beleharapnék....

Az oviban anyák napjára készülnek: már elcsíptem néhány sor verset (a hangsúlya tökéletes volt, a tartalma kivehető, de egyes helyeken erősen halandzsa :), hiába, ha Lányka nem ért egy szót, akkor átalakítja számára logikussá - így esett, hogy nálunk giziló van (a vizi- helyett, a kecskénk neve után szabadon), meg csokolági (az -ádét helyettesítve: hiába, a dajkanénit mégiscsak többször emlegetjük, és hasonlók), valamint táncolni is fognak - na, azt boldogan előadja apával, ha kérjük. Óvónéni is belátta, amit én már első percben tudtam: Málnám mellé a legdagibb (már elnézést) kislányt kell állítani, mert a száztíz kilós apukáját is majd felborítja a nagy forgások közepette..... Egyetlen bánatom, hogy már megint nem a gyerekek készítik az ajándékot a szülőknek, hanem óvónéni, pedig én valami keszekuszának is úgy tudnék örülni, ha a lányom művelné...

És ha már gyerekek, hát bizony telik az idő. Erősen piszkálgatom a férfit, hogy ugyan nyilatkozzon már a nevét illetően, de neki valahogy semmi nem tetszik. Többek között az sem, amit én javaslok, pedig már három listával álltam elő. Mindig kiválaszt egyet, hogy az egészen jó, aztán alszik rá egyet, és azt is kihúzzuk... Reméltem, hogy az apasági nyilatkozat majd sürgetően hat rá, és neve lesz a gyereknek, de mint kiderült, már nem kell előre megmondani a választott keresztnevet, csak a családiról kell nyilatkozni. Az meg egyértelműen nem az enyém lesz... 

12 megjegyzés:

  1. Régen adtál már hírt magatokról, örömmel olvastam kis családod apró, cseprő eseményeiről.
    Gondolom minden rendben van veletek, szerintem az a pici csokis alkohol nem árthat senkinek. Jó egészséget és szép napokat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jutka, köszönjük szépen - leginkább csak a fáradtságra tudok hivatkozni, de arra nagyon. Szép hetet nektek is.

      Törlés
  2. Én amondó vagyok, hogy amit megkívánsz, azt meg kell enni is meg inni is. Szerintem a sóvárgás, mint olyan, sokkal rosszabb az idegeknek, mint az amit megesz, megisz' egy állapotos asszony. az a megjegyzésed, miszerint piszkálgatod a férfit,: nagyon tetszik!:)
    a szomszédi dudálás nálunk is menő volt anno. egyszer megkérdeztem, hogy: van előtted valaki? nincs? akkor kérlek ne dudálj,ezzel ez meg is szűnt. A hangoskodás. hm hát ha rövidtávú akkor nem sok mindent lehet vele kezdeni. Ha alkalmi akkor is lehet szólni, jó megoldás nem nagyon van. Amikor nálunk volt alkalmi buli, a fiam szólt előre a közvetlen néhány szomszédnak, hogy bocs de hangosak leszünk. és érdekes, nem is lettek olyan hangosak, és nem is szólt senki.két szomszédom szokta eljátszani, hogy ha kezdődik a nyitott ablak szezon, akkor vasnap 8 körül odakalapálnak valami vasdarabnak kalapáccsal. No tavaly egyszer felvettem a köntösömet, és elballagtam kettővel odébb. becsengettem, jó hosszan. és megkérdeztem, hogy tudja e milyen nap van. először is felháborodott, hogy felébredt az unoka. Mondom, nekem meg az összes, aki egész héten dolgozik meg iskolába jár, és aludt volna mondjuk 9-ig, tehát kérem, hogy máskor ne verjen oda a vasnak hármat.(nyugdíjas az öreg) azóta nem hallottam. szóval jó ötlet illetve jó megoldás nem létezik. Bár mióta alkalmazom a Dzsinn mondásást Aladdinnak, miszerint:MONDD MEG NEKI AZ IGAZAT,(mert magától nem veszi észre) azóta nem bosszankodok annyit:)
    Nekem a Noémi név pl. nagyon bejön:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi, szerencsére a zajforrás eltűnt.... hozzáteszem: azt nagyon zokon tudom venni, ha nem hagynak aludni, úgyhogy igencsak a bögyömben vannak... időközben neve lett a gyermeknek: a férfi előállt vele, én meg rábólintottam - majd UH után elmesélem, ha már biztosra megyünk :)

      Törlés
  3. hinnye, de kíváncsi vagyok!!:))

    VálaszTörlés
  4. voltatok ultrahangon? kíváncsi vagyok! nem kicsit:) a cumitartó kész, a tatyót még emésztem, viszont ma vettem büfiruhához (amit a válladra teszel büfizéskor) forrázom is ki, hogy azzal ne legyen gondod. annyi ötletem van, csak tehetségem lenne annyi... újszülött rékli mintám is van, amit a kórházakba adnak a babára, bár nyár lesz, de valami vékony ruhácska kell ilyenkor is., de a lábacska szabadon is lehet akár.. na majd összekapom magam :) kellemes hétvégét!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Andi, te nagyon ügyes vagy. Én kinéztem egy tök jó virágos anyagot, hogy áthúzom a baba autósülést a leányzónak, akiről kiderült, hogy nem is tudjuk, hogy leányzó-e, és el is ment a kedvem a varrogatástól.... :)
      Képzeld, éppen most mesélte egy a múlt héten szülő anyuka, hogy a kórházban még most is abban a vastag pólyában tartják a gyerekeket (meg leginkább elvárnák, hogy abban is vigyük haza őket).... hát, én nem tudom, hogy gondolták.... mert a pici mellett nem kapcsolsz légkondit, de akkor meg lesz a kocsiban harmincegynéhány fok... úgyhogy már megvan, kivel kell összeveszni a kórházban..

      Törlés
    2. áááá majd akkor dícsérj ha kibontottad a motyót!:)

      Törlés
  5. jajjjj de nagyon vitatkozhatnékom van Veled!:) én nyanyás vagyok. úgyértem nehezen veszem fel sok mindenben a fordulatot. mondhatnánk ahány ház annyi szokás. nekem téli gyerekeim vannak, és hiszem hogy az a pólya igen is nagyon jó szolgálatot tesz. lehet hogy melegnek érzed, de hidd el, hogy a testhőmérsékleten "tartott"(9hó) gyermeknek a kinti világ bizonytalan. hőhatásilag mindenképp. nekem egész addig a gyerekek alatt volt a pólya amíg el nem kezdtek forgolódni. hidegnek tartottam a matracon a lepedő hőjét. Meg aztán sokkal jobb megfogni szoptatáshoz etetéshez pólyában a gyereket. Az uramnak gyapjú takarója van, tudod az a szőrös. ő speciel azt mondja hogy nyáron se cseréljem le mert egyenletesen tartja a hőt és nincs melege alatta. egyébként nagyon izzadód, de nem szokott leizzadni a legnagyobb hőségben sem. sóval mindenki úgy csinálja ahogy akarja, de nem szükséges feltétlenül összeveszni a kórházban ez miatt senkivel , mert valószínűleg nem véletlenül mondják azt amit mondanak.A légkondi meg valóban felesleges(?) hiszen inkább egyenletes meleg mint változó huzat. A fiaméknál még nincs tervbe véve a gyermekáldás, de azt látom, hogy a menyem legalább nem ellenkezik, mikor arról beszélhetünk, hogy én hogy csináltam ezt azt, meg hogy hogy csinálnám ha elölről kezdeném. az biztos, hogy szélesebb palettáját nézném a zöldségeknek,. bár huszon évvel ezelőtt még sokkal másabb világ volt, mert ugye nem voltak pl. gasztroblogok:) Én szinte mindent saját magam találtam ki, mert a nagyik hálistennek elég messze álltak meg a gyerekágytól, mivel megkértem erre őket, mer ha már segítséget nem adnak akkor tanácsot se.... no nem akarlak eltéríteni semmitől, hisz úgy csinálod ahogy akarod, csak mint véleményemet mondtam el. de az hogy nem súgták meg tutira a nemét. hm, hát érdekes. bár vannak olyan ultrahangozók akik nem szívesen mondják meg,én is voltam olyannál. a fiammal 10 hetes korában én is láttam hogy fiú, a lányomnál meg genetikai uh.ra jártam, és ott én mondtam hogy nem kétséges hogy lány még a vizsgálat előtt..:)

    VálaszTörlés
  6. ja, azt elfelejtettem mondani, hogy ma a lányommal együtt voltam bent az anyagos boltban, vettem azt a kis flanel(?)anyagot. Kérdezte, hogy mi lesz ebből az anyagból? mondom neki: büfirongy. Nézett rám nagy pösze szemekkel, mire elmagyaráztam hogy pelenka helyett a mama vállára büfiztetés közben.... kis idő elteltével azt mondja nekem: Te anya, itt lenne már az ideje, hogy Fecóék belehúzzanak, nagyon akarsz már magadnak unokát... aztán mikor jöttünk haza mondom neki, hogy nem akarok én még nagyi lenni, nem érzem magam elég érettnek hozzá...viszont jó így "távolra" izgulni meg készülni értetetek, nektek!:))

    VálaszTörlés
  7. Hát, nálunk a gyerekosztályon (ahova a koraszülöttek kerülnek, meg újszülöttek, egy-kétnapos babák, ha vmi nem stimmel velük) már egyáltalán nem használnak pólyát. Egy pár napig mi is voltunk bent anno, mikor Málnusnak a szívzörejét vizsgálgatták, és nekem annyira jó érzés volt, hogy végre megölelhetem, érezhetem, hogy mekkora, és neki is jó volt hozzám bújni, meg, hogy végre tudott rugdosni... a szülészeten még azért is ránk szóltak, ha meg akartuk nézni, hogy mégis meddig ér a gyerek a pólyában - nem hogy a saját lányomat nem láttam még, de újszülöttet sem egyáltalán. Pedig baba-mama szobában voltunk, elvileg 24órában együtt, szabad pelenkázni, fürdetni stb. gyakorlatilag meg szoptatás után azonnal elvitték, nem is hozták vissza, csak megint evésidőben. Persze, nekünk is volt (van) fűthető ágybetétünk, használtuk is Málninál, mert hát mégiscsak februári, meg volt takaróból összecipzározható hálózsákja, ami alulról is melegítette, de én a pólyát cseppet sem hiányoltam. Lehet csak azért, mert mindig azok a kedvtelen, mufurc nővérek jutnak eszembe róla a szülészetről....
    hát, előbb-utóbb nálatok is kinéz egy unoka - bár emlékeim szerint a leendő menyed még elég fiatal.Érdekes, Málnival 24 voltam, most éppen 29. Most kezdem azt érezni, hogy jobban felfogom és megélem a terhességet is... Talán harminc felett megint mást jelentene babát várni... ki tudja..

    VálaszTörlés
  8. 16 és fél voltam mikor elvett az uram:) 18 se voltam amikor az elsőm született, de ő nincs már közöttünk(ezt nem most akarom részletezni). 18 múltam mikor a fiam született, vagyis most múlt 26 a menyem júliban lesz 22. szóval és elvileg már nagyon rég lehetne a közelemben kicsike:) (én meg 46 leszek). 10 éve hogy ideköltöztünk a mi "világvégénkre" akkor még szülhettem volna de mára már örülök, hogy nem tettem.... (ezt sem akarom részletezni) ja a lányom meg pont most annyi idős mint én amikor férjhez mentem.... hát nem tudom... most értem meg anyámat, hogy miért is volt kissé morcos, bár úgy látom Anna nem akar a nyomdokaimba lépni(hál'Istennek)
    intézmény és intézmény között óriási különbségek vannak, de szerintem már mindenhol nyitnak az észérvek előtt. persze sok függ a vezetőtől, meg a főnővértől, mert ugye tudjuk hogy Ő az atyaúristen... gyanítom, néhány hét és mindennek a szebbik felét fogod élvezni:)))

    VálaszTörlés