szaporodunk...

A 'bámul mint borjú az új kapura' igazán jól specializálható kecskére. Ezek ketten nagyon ki tudnak akadni minden újdonságon: ha piros vödörbe kapnak vizet a fehér helyett, inkább három napig nem isznak a negyven fokban - csak kinyújtják a nyakukat, és nézik mint a véres rongyot. Hasonlóan zavaró, ha új gumicsizmád van, ha kiskacsák kelnek a tojásból, vagy ha a gyermek énekelni kezd fejés közben. Tragédia. Tegnap este Gizim megint felvette a kinézős-pózot, és a világért nem tágított, pedig akkor már alig lehetett látni.

Sir Nyúlszőr az új szerzet nálunk - a férfi először macskának nézte, vagy nagyobb patkánynak, aztán mikor már Gizivel mindketten a nyakukat nyújtogatták, hogy jobban lássák, kiderült, hogy egy nyuszi került a gazdaságba. Egy speciális varázsnyúl. Merthogy először átküzdötte magát a villanypásztor tízszer tízes négyzetrácshálóján, aztán mikor ezt sikerült áramütés nélkül megúsznia, akkor átmászott a karám alsó felére húzott 'csirkeháló' háromszor hármas lukjain is. Nem, véletlenül sem dobta be senki. A szomszéd - akinek feltűnően hasonló nyuszija feküdt egész nyáron az udvarán, éppen a nappalink ablaka alatt, állítása szerint soha nem is látta. Sőt, neki nyula sincs. Így aztán eggyel több szájat etetünk - persze, ahol két kecske jól lakik, talán egy nyuszi sem fog éhezni. Ma otthont építünk neki - mert egyelőre a szalmabálák közé vette be magát,  meg információkat gyűjtök, ugyanis gyerekkorom óta nem volt nyuszink. Most muszáj újra beletanulni..