Végre elmondhatom magamról, hogy  táppénzen vagyok: nem csak fizikálisan, hanem anyagi értelemben is. Mindenesetre jól esett, hogy a január legeleje óta tartó pihengetésemet honorálták is: így, március közepén. Pedig már éppen zargatni akartam volna a Fővárost, hogy ugyan mégis mikor.... Mert hát ugye nem elég az embernek, hogy nem tud dolgozni, és a fizetése felét kapja akkor, amikor a leginkább szükség van minden forintra - elvégre eggyel több éhes szájat (meg nagyon gyorsan növekvő talpacskákat) kell hamarosan ellátni mindenfélével... Értem én, hogy számolgatni kell, meg bizonygatni, meg....de tényleg lehetnének kicsit együttműködőbbek....