Eddig is tudtam, hogy nagyon szereti a kéket. Mindig ezt a színt választja magának (na jó: szigorúan csak a lányos kékeket mutatom neki, mert hát azért mégiscsak): így aztán övé itthon a kék törölköző, bármi, amit a kék bögréből/pohárból szeretnék megenni/inni (rendszerint müzli tejjel), a kék zacskós ropi (nem, a piros nem kell,de a kéket mindig megeszi - még, ha nem is éhes), a kék tollak.... még az autónk is az övé (én meg azt hittem, hogy én kaptam...)

Na, de hogy odáig merészkedünk, hogy a (vadiúj még használatlan) WC kefe is az övé - ebből következően mindenfelé kell hurcolni a házban, takarítani, vakargatni vele, mert hát a funkcióját azért nehéz elvéteni - azt azért álmaimban sem gondoltam volna. Így történt, hogy maradt a régi kefe a mosdóban - egy másik meg a házban flangál (jaj, csak addig ne jöjjenek vendégek, amíg megszerzem tőle, és eldugom valahova!)