Számbavettük ma a férfival a kertet - szinte az egészből legelő lesz idén az állatoknak: egy nagyon pici zöldséges részt hagyunk meg az almás tövében. A legszükségesebbeket, vagy mondhatnám úgy is: a legkevésbé idő- és energiaigényeseket.... Hiába, ez a nyár másról fog szólni...
Nekiláttam kigazolni az egyik kis virágoskertemet: a szépen - lassan tökéletes kifejezés rá. Valahogy úgy haladtam vele, mint anno dédi a kiskertjével: itt is leültem a kiskapával a kezemben, meg ott is a járdaszegélyre. Kinyújtottam a lábam, meg behúztam, jobbra dőltem, meg balra nyújtózkodtam, hátha úgy könnyebb.... Mindenesetre a meleg napocska jól esett, akkor is, ha az a néhány négyzetméter számottevőnek igencsak nem nevezhető....
háát ha nincs jobb dolgod??:)) bár azt "kell" csinálni,amihez kedved van, pihenni töltődni, játszani,. április május június.... és egy darabig "mások" csinálnak külön programot, de ez hát ugye az amire vágyunk:))
VálaszTörlésJó ez így most... Én is így szoktam, pedig mi nem várunk babát. Persze, nálunk tényleg pár négyzetméterről van szó, nincs is hová sietni...
VálaszTörlésaz a baj, hogy belátnak az utcáról, és nézhetik azt a gazos virágoskertet (mondjuk zöld-zöld...) - de engem zavar, ráadásul a férfi meg nagyban füvesít, csak ne a gazra szórjuk rá... hagytam belőle még mára is, erre itt az eső - és március végéig nem is nagyon mondanak jobbat... szerencsére van ám segítségem (bár leginkább csak a gyermekláncfű virágait gyűjti be...)
VálaszTörlés