Az elmúlt napokban tökéletesre fejlesztettem az ülvealvás technikáját - ezidő alatt a férfi abszolúte megtanult a köhögőrohamjaim közepette is békésen durmolni. Ami egyébként már csak azért is csoda, mert amíg én immár ötödjére bírok csaknem egy hete torokfájással és orrfolyással, addig ő egyetlenegyszer sem kapta el az óvodából hazahozottat. Mindenesetre már nem nagyon vágyok rá, hogy tovább gyakoroljak - meglehetősen jól tudna esni egy hosszú hasonfekvés...

Megjött a hó is - a maga térdiggázolós - csúszkálós - csizmátösszelatyakolós jellegével: a gyermek nagy örömére, csak legyen, aki húzza a szánkót. Az eddigi egyszem Mircsivel szemben most négy fekete macsek üldögél az ajtóban arra várva, hogy nyissuk a nyithatót, ők pedig beslisszanhassanak. Olyanok is előkerültek, akik eddig szóba sem álltak velünk - most versenyt dorombolnak egyetlen jó szóért is. 

Egyébiránt pedig szívesen cserélnék bárkivel néhány napra, akinél nem mínusz tizennégyet mutogat a kinti hőmérő - mert ez az idő nem csak cicapróbáló, de az én határaimat is meglehetősen súrolja. Ej, nagyon nincs ínyemre...