Hát hogy is akarhatok én olvasókat, ha nem írok egy szót sem?! Mentségemre szóljon: nyavalygós, panaszkodós, igazság(osság)keresgélős bejegyzésekkel senkit nem akartam traktálni - másmilyenre pedig nem nagyon futotta volna az elmúlt hetekben. 

Jól vagyunk, mindannyian. Három hét betegeskedés (na jó: leginkább csak én voltam beteg, Málnust szimplán nem engedtem vissza az oviba, nehogy még valami bacit haza hozzon a beszerzettek mellé) után megint visszaállt az élet a rendes kerékvágásba... Sőt, csak hogy ne unatkozzunk még gyarapodtunk is: két ördögfióka fekete gyermekmalaccal - akik egyébként zabálnivalóak, és remélem, egyszer hallgatni fognak a Böbe meg a Guba névre... egyelőre csak én skandálom, ők meg lesnek rám nagyokat...

A szappanosbolt is megnyitott (végre megint) - a hosszú szünet ritkán jó-alapon teljes gőzzel vágtam ismét a munkába. Ja, munka....volt idő, mikor azt hittem, hogy a táppénz alatt majd annyi mindenre lesz időm...azt hiszem, itt is helytálló a 'tévedni emberi dolog'...

Egyébiránt pedig a kisebbik is növekszik (vele együtt én is-legalább is a kedvenc pulcsim csaknem szorít, és kétlem, hogy a mosásban ment volna össze) - ellenben a gyerekszoba továbbra is tabu a lányom szerint, így erősen gondolkozunk a ház átrendezésén. Na, nehogy olyan egyszerű legyen az élet...

Szóval várjatok, mert jövök.

A tegnapi havazást pedig kikérem magamnak.