Kipakoltam a sufnit - ide kerülnek mostantól a befőzöttek, ergo hívjuk innentől kamrának. Kipakoltam. A fél életemet. Hihetetlen, hogy belefért néhány dobozba. Egyetlen darabjáról is órákat tudnék mesélni: 

Volt itt könyv, amiért végigtalpaltam Egert, mire kaptam. 

Akadt olyan is, aminek majd' belehaltam az elolvasásába. 

Előkerült a fősulis index, mind a három. Mosolyogtam egy jót a hármason, amire a legeslegbüszkébb voltam az egri évek alatt - mert milyen jó, hogy elsőre hármas lett...Szentesitől nagy szó volt....

Az angolos szinte üres - igen, akkor jött Málni, a suli meg elmaradt.... nem hiszem, hogy valaha is betelne...

Meglett a foltos Boci, amit még Gabitól kaptam, és Málna annyiszor lenyúlta, hogy most gyorsan dugtam is a zsebembe: nem adom többször. 

Jegyzetek. Tömérdek. És  milyen szépen írtam még akkor! És hogy össze vannak keverve a lapok! igen, itt is Málnám járt...

Tizensok válltáska - mind szinte új. Kérdeztem a leányt, de nem érdekelte a dolog...talán pár év múlva...

Még kombinált fogónk is lett - hányszor jól jött volna már!

Egy fotó dédiékről.... Hogy elmesélném nekik, hogy már ketten vannak a lányok.... Apóval kint álldogálnak a gangon - nagyon...nagyon régen volt.... 

Megleltem a KA pótkulcsát - ennyi maradt belőle. A vevők után kellene küldeni - már csak jófejségből is...

Kiderült, hogy van még a kék fonalból, amiből a kendőt kötöttem - milyen kár, hogy lebontottam, mikor úgy hittem, kevés lesz....

Hát kipakoltam... Néhány doboz. Komolyan ennyi?!