Világvégi történetek
Világvége a régi. Újságíró a múlté. Más idők jönnek.
2014. április 11., péntek
2013. augusztus 27., kedd
2013. augusztus 26., hétfő
Kipakoltam a sufnit - ide kerülnek mostantól a befőzöttek, ergo hívjuk innentől kamrának. Kipakoltam. A fél életemet. Hihetetlen, hogy belefért néhány dobozba. Egyetlen darabjáról is órákat tudnék mesélni:
Volt itt könyv, amiért végigtalpaltam Egert, mire kaptam.
Akadt olyan is, aminek majd' belehaltam az elolvasásába.
Előkerült a fősulis index, mind a három. Mosolyogtam egy jót a hármason, amire a legeslegbüszkébb voltam az egri évek alatt - mert milyen jó, hogy elsőre hármas lett...Szentesitől nagy szó volt....
Az angolos szinte üres - igen, akkor jött Málni, a suli meg elmaradt.... nem hiszem, hogy valaha is betelne...
Meglett a foltos Boci, amit még Gabitól kaptam, és Málna annyiszor lenyúlta, hogy most gyorsan dugtam is a zsebembe: nem adom többször.
Jegyzetek. Tömérdek. És milyen szépen írtam még akkor! És hogy össze vannak keverve a lapok! igen, itt is Málnám járt...
Tizensok válltáska - mind szinte új. Kérdeztem a leányt, de nem érdekelte a dolog...talán pár év múlva...
Még kombinált fogónk is lett - hányszor jól jött volna már!
Egy fotó dédiékről.... Hogy elmesélném nekik, hogy már ketten vannak a lányok.... Apóval kint álldogálnak a gangon - nagyon...nagyon régen volt....
Megleltem a KA pótkulcsát - ennyi maradt belőle. A vevők után kellene küldeni - már csak jófejségből is...
Kiderült, hogy van még a kék fonalból, amiből a kendőt kötöttem - milyen kár, hogy lebontottam, mikor úgy hittem, kevés lesz....
Hát kipakoltam... Néhány doboz. Komolyan ennyi?!
2013. augusztus 18., vasárnap
Két hét. Talán ennyi ideje felújítunk - már nem is tudom pontosan. A napokat nem tudom számon tartani, csak a derekamon érzem, hogy lassan elég. Pedig messze a vége (nagyon messze), de a végeredmény kecsegtető...persze könnyebb lenne, ha nem ketten akarnánk megváltani a világot, de mi meg akarjuk. Szép lesz. Csak türelem.
2013. augusztus 3., szombat
A lakásfelújítás oké. Időnként kell. Az átalakítás is rendben van, hiszen az igények is folyamatosan változnak. De ez a funkcióváltás....igazán a közepébe csaptunk - már tudom, miért halogattuk három éve a dolgot.... Egy nagy lukkal kezdődött a kamra a falán (kalapáccsal és vésővel. Ugyan nagyon sokszor hallgattam végig az elmúlt pár hétben, hogy ne altassuk csendben a kisebbet, de nem biztos, hogy így értették...) - így lesz az elemózsiaraktárából fürdő, a kazánházból előszoba....és nem, itt sem lesz még vége, mert a konyhára is várnak újítások (határozott elképzelésem, hogy az étkezőasztalból konyhasziget lesz, a férfié meg egy wok-égős gázlap....) Szóval nem unatkozunk. Csak a derekam...az érzi nagyon...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)