meggondoltam. 

sokszor. 

és mégis mindig oda jutottam, hogy itt kell befejezni. 

a blog is a sufniba kerül - az előző mellé.

köszönöm, hogy olvastatok. 

hogy írtatok. 

és, hogy ott voltatok, ha kellett.....

minden jót nektek

Kipakoltam a sufnit - ide kerülnek mostantól a befőzöttek, ergo hívjuk innentől kamrának. Kipakoltam. A fél életemet. Hihetetlen, hogy belefért néhány dobozba. Egyetlen darabjáról is órákat tudnék mesélni: 

Volt itt könyv, amiért végigtalpaltam Egert, mire kaptam. 

Akadt olyan is, aminek majd' belehaltam az elolvasásába. 

Előkerült a fősulis index, mind a három. Mosolyogtam egy jót a hármason, amire a legeslegbüszkébb voltam az egri évek alatt - mert milyen jó, hogy elsőre hármas lett...Szentesitől nagy szó volt....

Az angolos szinte üres - igen, akkor jött Málni, a suli meg elmaradt.... nem hiszem, hogy valaha is betelne...

Meglett a foltos Boci, amit még Gabitól kaptam, és Málna annyiszor lenyúlta, hogy most gyorsan dugtam is a zsebembe: nem adom többször. 

Jegyzetek. Tömérdek. És  milyen szépen írtam még akkor! És hogy össze vannak keverve a lapok! igen, itt is Málnám járt...

Tizensok válltáska - mind szinte új. Kérdeztem a leányt, de nem érdekelte a dolog...talán pár év múlva...

Még kombinált fogónk is lett - hányszor jól jött volna már!

Egy fotó dédiékről.... Hogy elmesélném nekik, hogy már ketten vannak a lányok.... Apóval kint álldogálnak a gangon - nagyon...nagyon régen volt.... 

Megleltem a KA pótkulcsát - ennyi maradt belőle. A vevők után kellene küldeni - már csak jófejségből is...

Kiderült, hogy van még a kék fonalból, amiből a kendőt kötöttem - milyen kár, hogy lebontottam, mikor úgy hittem, kevés lesz....

Hát kipakoltam... Néhány doboz. Komolyan ennyi?!

fugázás után, avagy: koszosan pedig nem megyünk a házba

Két hét. Talán ennyi ideje felújítunk - már nem is tudom pontosan. A napokat nem tudom számon tartani, csak a derekamon érzem, hogy lassan elég. Pedig messze a vége (nagyon messze), de a végeredmény kecsegtető...persze könnyebb lenne, ha nem ketten akarnánk megváltani a világot, de mi meg akarjuk. Szép lesz. Csak türelem.

-Valami nagyon finomat kellene főznünk....
-Oké, anya, vegyünk fagyit!

A lakásfelújítás oké. Időnként kell. Az átalakítás is rendben van, hiszen az igények is folyamatosan változnak. De ez a funkcióváltás....igazán a közepébe csaptunk - már tudom, miért halogattuk három éve a dolgot.... Egy nagy lukkal kezdődött a kamra a falán (kalapáccsal és vésővel. Ugyan nagyon sokszor hallgattam végig az elmúlt pár hétben, hogy ne altassuk csendben a kisebbet, de nem biztos, hogy így értették...) - így lesz az elemózsiaraktárából fürdő, a kazánházból előszoba....és nem, itt sem lesz még vége, mert a konyhára is várnak újítások (határozott elképzelésem, hogy az étkezőasztalból konyhasziget lesz, a férfié meg egy wok-égős gázlap....) Szóval nem unatkozunk. Csak a derekam...az érzi nagyon...